Paralia igazán szép hely volt. 2012-ben töltöttünk ott el 8 napot. Ami a gasztronómiáját illeti nagyon változatos, arról nem beszélve hogy nem hiába görög a görögdinnye. Az ottani dinnye kiváló, az ételek frissek, az alapanyagok a kis tavernákban is minőségiek. 

Még Bibinjében ismertük meg az Orada-t, ez egy tengeri halfajta és ha minden igaz akkor a tengeri sügérről van szó. Hívják rengeteg féle képpen, itthon Durbincs-ként is emlegetik, a görögök mint kiderült  "csipurának" vagy "cipurának" hívják. 

Na ez volt az amit mi nem tudtunk. 

Egyik este gondoltuk elmegyünk egyet enni egy olyan étterembe ahol készítenek friss halat. Szerencsénkre ez arrafelé nem volt ritka. Megálltunk az étlap előtt, amin legalább 4 nyelven fel volt tüntetve a menü, tekintve hogy a magyaron kívül csak angolul beszélek nem találtam meg azt az ételt amit szerettünk volna enni. Gondoltam naivan, hogy majd a pincér ebben segíteni fog. Meg is kérdeztem tőle angolul, hogy tudnak-e Orada-t készíteni? Mire a pincér fennakadt az Orada szón, és egyből mosolyogva veregetni kezdte a vállunkat, és meggyőződött arról, hogy biztos románok vagyunk. Próbáltam elmagyarázni, hogy nem egészen, csak korábban egy másik országban már horvátul megmaradt ez a halféle, de ő egyre csak azt mondta, hogy ő nem hiszi, hogy magyarok lennénk, mert az orada románul van. Végül kiderült, hogy ő és az apja aki az étteremtulajdonos románok, de a lényeg is kiderült mi szerint készítenek Orada-t ami görögül "csipura". 

És íme a "csodahal" amit kérés nélkül a pincér a szervírozást követően "kicsontozott" vagy "kiszálkázott". 

Ha van lehetőségetek próbáljátok ki. Szinte mindenhol a friss halat grillezik és nagyon minimálisan fűszerezik. Bibinjében több volt a fűszer szerepe (erről majd egy későbbi cikkben) itt azonban a natúr friss hal volt meggrillezve, a bőrét bedörzsölték sóval, majd tálaláskor alaposan meglocsoltuk citrommal. De őszintén? Semmi nem hiányzott róla. Annak ellenére, hogy a magyar konyha gazdag fűszerezésű valahogy mindkettőnknek az volt az érzése, hogy ezt a halat kár lenne elrontani bármi mással. 

Na és kísérőként az igazi görög saláta, fetával, fekete olívával paradicsommal és uborkával. Meg egy nagyon lágy ízű olívaolajos-citromos öntettel. No meg a sör! Aki járt már mediterrán országban és ivott az ottani sörből megtapasztalhatta, hogy sokkal gyengébbek a sörök. És ez nem feltétlen baj, hisz a rekkenő hőségben nem biztos, hogy jót tennénk magunkkal akkor ha legurítanánk egy 5-6%-os lőrét. 

Egy két nap múlva felbuzdulva az újonnan tanult görög szón és azon, hogy az apartmanunk recepciósa felhomályosított bennünket arról, hogy nem messze a kikötőben van egy halárus, ahova reggel viszik mindig a friss halat.. hát nekivágtunk. Nem volt annyira közel a kikötő és rettentő meleg volt útközben. (De hát egy nyaralás alatt ki az aki korán kel?) Végül odaértünk és vásároltunk abból a bizonyos "cipura"-ból. 

Tekintettel arra, hogy az apartmanban csak egy kis rezsó és egy serpenyő volt, nem volt túl sok opció az elkészítésére. Így alaposan megmostuk, bedörzsöltem a bőrét fokhagymasóval, olvasztottam egy kevés vajat és megsütöttem.

Nagyon egyszerűnek hangzik, de finom lett. Nem hiányzott róla semmi. Azóta a tengeri halételek készítésénél úgy vagyok, hogy a kevesebb több. Nem kell elnyomni az amúgy is jó ízeket. Itthon többször is csináltam már, többnyire fehérboros-fokhagymás verzióban szoktam. 

Csak egy egyszerű paradicsomsalátát készítettem hozzá citrommal, és friss kenyérrel ettük az apartman erkélyén.

Apropó kenyér. A kenyér nem volt túl olcsó abban a szállásunkhoz közeli pékségben ahol vásároltuk 1.5 euro volt egy 0.5 kg-s buci. De nagyon jó kenyeret készítenek. Legalább is a magyar ízlésnek sokkal jobban megfelel mint az Amerikai agyon cukrozott pékárú (erről majd egy másik cikkben később). 

A legtöbb helyen mint ebben a pékségben is volt magyar kiírás:

De a legtöbb étteremben is volt legalább magyar menü, vagy sok esetben magyarul beszélő pincér ami meglepett, de angolul mindenhol beszéltek. 

Ha Paraliához lenne kedvetek és rá is veszitek magatokat az indulásra, gondoljátok meg mivel érkeztek. Legnagyobb meglepetésükre egy magyar rendszámos régi típusú szuzuki is eljutott a "célba", mi pedig busszal mentünk szervezett út formájában. Ki lehet bírni 22-23 óra oda, és legalább ugyan ennyi vissza, de ha nem akarsz magadnak a nyaralásod első napjára elefánt lábakat, akkor egy jó tanács: Utazz repülővel!